A ceremónia margójára I.rész

"ez nem búcsú, csupán köszönet"

A házasulandó párok gyakran kérdezik tőlem,hogy nekem melyik a kedvenc részem a polgári szertartásból. Erre nagyon nehéz válaszolni,hiszen minden mozzanatnak megvan a maga varázslata,különlegessége. De ha komolyan ;) választanom kellene két rész is a kedvencemmé vált.

Elsőként a szülőköszöntőt említeném meg, melyet immár édesanyaként is átérezhetek, amikor a beszédem ezen részét írom. "Akiknek köszönthetitek ezt a napot"; hangzik el a szövegben. 

Ezt érthetjük szimbolikusan és szó szerint is. A könnyeikkel küszködő szülőknek már ennél a résznél elszorul a torkuk. Másodpercek alatt lepereg a szemük előtt egy film, ahol a gyermekük megszületik és hirtelen megnősül/férjhez megy. Közte pedig megannyi egyedi történet. 

A szertartás alkalmára a fiatalok gyakran írnak saját szöveget szüleikhez,testvéreikhez, melyet ünnepi köntösbe öltöztetve az én feladatom közvetíteni és én ezt örömmel teszem. Gyakran nem néz össze a pár a szülőkkel de ez pusztán csak azért van, mert ez a rész a legérzelemteljesebb és nehezen bírnak a könnyekkel. De én a szemükbe nézek nekik is és a családtagjaiknak is. Amit pedig ott látok elmondhatatlan. Öröm, büszkeség, egy kicsi bánat is. De mérhetetlen szeretet.